A PC-s tábor mellett igyekszünk a konzolosok kedvére is tenni, ennek fényében született meg a „Konzolcsemege” rovat.

E rovaton belül leginkább régebbi címekről lesz szó, ami annak fényében, hogy már mindenki a következő generációs masinákról beszél, kicsit érthetetlen lehet. Akárcsak ma, úgy a korábbi gépekre is érkeztek pazar címek, de ugyanúgy gyengébbek is, vagy éppenséggel kevésbé felkapottak. Egy kis nosztalgikus hangulatot szeretnénk kelteni a Konzolcsemegén belül megemlített művekkel; tesztekként lesznek tálalva, személyes élményeket is beleszőve, hogy annak idején miképpen hatottak rám e játékok, mennyire tetszettek és így tovább. És hogy mivel startoljunk? Egy Final Fantasy XII-vel, egy Gran Turismo 3-mal, netán a Metal Gear Solid valamelyik részével? Mindre sor kerül, amennyiben a rovat sikeres lesz. Mindazonáltal eleinte inkább a kevésbé ismert címekre szeretnék összpontosítani. Üdvözöljétek szeretettel a Eutechnyx és a Namco játékát, melynek címe Fast and the Furisous: Tokyo Drift, és mely nevével ellentétben a sorozat más részeinek helyszíneit is felhasználja.

Hollywoodi sztori

A Fast and the Furious-mozik napjaink legkedveltebb popcorn-filmjei közé sorolandók, mert bár a történetük buta, mint a bakancstalp, mi nem is ezért szeretjük őket. A lenge öltözetű csajok, a könnyű pénz és a csillogó, agyontuningolt versenygépek okozta kábulat sokunkat megfertőzött. A Tokyo Drift című felvonás nevéből adódóan Japánba kalauzolja a benzingőzre éhes embereket, és mivel a Távol-Keleten játszódik, a hangulatot és a film felépítését is ennek megfelelően próbálták összeügyeskedni az alkotók. Maradjunk annyiban, hogy hiába nem erős történetileg a széria, e rész mindegyiken alulteljesít. Számos filmen alapuló játékadaptáció készült már, s ilyen cikkünk alanya is -- némi csavarral, hiszen a cím adott, a helyszín is, illetve pár F&F-utalást is találunk, viszont a program nem merít magából a film történetéből. De akkor mitől lesz ez Halálos iramban?

Lenyomlak öcsém!

Tokió egy príma hely! Neonfényben úszó várós, nyüzsgő sztrádák és belváros, egy autóversenyzős mókának ideális helyszín lenne. Sajnálatosan a fejlesztők nem tudtak élni a lehetőséggel, hiszen a belvárosban nincs lehetőségünk versenyezni, az autópályákon pedig olyan gyér forgalommal találkozhatunk, mely minimális élvezetet sem képes nyújtani. Hiába próbálták meg feldobni a versenyeket a hegyi driftmókákkal, ez még katasztrofálisabb, mint az előbbi. A versenymódok terén alapvetően kettébontható a játék: vannak az autópályás futamok (ahol sima távolsági versenyeken, illetve Top Speed-féle sebességfutamokon vehetünk részt), illetve szerpentineken megrendezett (drift vagy távolsági versenyek) bandás rendezvények. Nem véletlenül említettem a „bandás rendezvényeket”, ugyanis az ellenfeleink gengekbe tömörülnek, akiken úgy kell áthántanunk magunkat, mint a narancson; eleinte el kell vernünk a kisebb, gyengébb versenyzőket, majd mikor ezt sikerrel abszolváltuk, egy béna videó keretein belül felkonferálásra kerül a „Főnök”. Hiába e titulus, sok gondot nem fog okozni, mivel az MI ostoba, így sajnos csak az autó teljesítménye számít. Ha gyengébb géppel indulunk, nem számít a kifejlesztett szélárnyékos taktika, veszíteni fogunk, amennyiben viszont erősebbel vágunk neki, mi leszünk a királyok (a hegyi futamokon [nem Touge!] irányíthatatlan minden autó!).

Az illegális versenyek nem lennének annyira felkapva, ha csupán ütött-kopott Toyotákkal mennének a versenyzők. Természetesen egy ilyen témát meglovagoló játék sem lenne az igazi tuningolási lehetőség nélkül. E téren a Tokyo Drift jól teljesít: átszabhatjuk autónk vizuális megjelenését a temérdek kiegészítővel, átfesthetjük, matricázhatjuk, figurákkal ékesíthetjük, valamint a motorba is beletúrhatunk. Egy autó tuningolásával megváltoznak annak tulajdonságai -- hát ez itt nem igaz, csupán gyorsabbak lesznek! Sajnos a fejlesztők a fizikára tojtak, ezáltal a vezetési modell is olyan, mintha sínpályán kellene mennünk. És most csak a sztrádás futamokat „fényeztem”, a drift még ennél is katasztrofálisabb. Egy kanyart nem tudunk bevenni normálisan úgy, hogy ne koccannánk, ellenben mindig mi fogunk nyerni, hiszen ellenfelünk, a tuti versenyző, béna, minket pedig a gép nem büntet, ha a falnak toljuk a gépünket. És mivel törésmodell nincs, kihívást nem tartalmaznak a versenyek. Apropó, fal: a szalagkorlátnak/falnak való ütközés olyan, mintha az akadály mágnes lenne, autónk pedig egy darab acél, amit úgy vonz magához, mint legyet a kint felejtett hús.

Tokió nem is olyan príma hely

Eleinte nem tudtam, hogy miképpen értekezzek a játékról, hiszen régebben még annyira sem kötött le, mint most. A grafika gyenge, a vezetési modell szörnyű, a zenék jók lennének, ha nem egy tucat lenne csupán, a kihívás pedig hol frusztráló, hol jelentéktelen, és ráadásul még rövid, s még ráadásul rövid is. Mi jó akkor a Tokyo Drfitben? Nos, a géppark korrekt, számos japán verda található meg benne, méghozzá különböző évjáratokban, illetve a tuningolási lehetőségek is teljesen rendben vannak. Azonban PS2-re találni sokkal jobb játékokat is, így ha szeretnéd pótolni a készleteidet a Sony második generációjára, NE ezzel kezd, és NE is ezzel folytasd. Hidd el, nem éri meg…

5/10

Kronnas vezette rovatunk legközelebb augusztusban jelentkezik egy igazi klasszikus akciójátékkal.